Felülmúlhatatlanul romantikus Monte Cristo grófjának története: az angyalian tiszta Edmond Dantest rosszakarói If várának börtönébe juttatják, ott élohalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs nagylelkusége kiszabadítja, sot gazdaggá teszi, o pedig ördögi bosszút áll a gonoszokon. A legendás mu 1845-46-ban látott napvilágot folytatásokban. Szerzoje elsöpro sikert aratott vele - ezért is nevezte el Monte Cristónak a bevételbol 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette. "J'aime qui m'aime" ("Szeretem azt, aki szeret engem"), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé. A párizsi muvésztársadalom irigységgel vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. O maga paradicsomnak mondta a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac orületnek, melynél kellemesebbet azonban kívánni sem lehet. A nevezetes kastély 1994 óta az író emlékmúzeuma, a Monte Cristo grófjá-nak diadalútja mindmáig töretlen.