"Isteneket keresünk, és elmulasztjuk az élet csodáját.
Maga alá temet a múltunk, aggaszt a jövonk, és közben lemaradunk a jelenünkrol."
Nekünk, embereknek olykor megfordul a fejünkben, hogy az életünk tökéletesen értéktelen, és azon töprengünk, mi értelme ennek az egésznek. Keressük azokat a dolgokat, amelyek fontosak lehetnek a számunkra, kötodni kezdünk hozzájuk, és aztán az élet elveszi oket tolünk. Ez pedig nagyon tud fájni. Aztán újra azon töprengünk, mi értelme ennek az egésznek. Aztán újabb dolgokat keresünk, amelyek számíthatnak, aztán kötodni kezdünk ezekhez is, de az élet oket is elveszi tolünk. És ez is piszkosul fáj. De azért keresünk tovább...
Ezzel csak az a gond, hogy legtöbbször olyan dolgok miatt aggódunk, amelyek - ha képesek lennénk három lépés távolságból meg¿gyelni oket, rájönnénk, hogy - egyáltalán nem is fontosak. És annyi idot és energiát áldozunk arra, hogy ezeken pörögjünk, hogy egyszeruen nem marad idonk és energiánk a tényleg fontos dolgokra.
Azon görcsölünk, hogy elkésünk-e egy megbeszélésrol, de a gyerekünkért nem megyünk el az iskolába. A zsebünkben lévo aprón problémázunk, de nem vesszük észre, hogy az utcán élo embertársaink mennyi mindenben szenvednek hiányt. Isteneket keresünk, és elmulasztjuk az élet csodáját. Maga alá temet a múltunk, aggaszt a jövonk, és közben lemaradunk a jelenünkrol.
Ezért néha muszáj kimondanunk, hogy b...a meg! Mindenre, aminek igazából semmi jelentosége. Így a feszültség, a stressz és a kötöttség helyébe az elengedés és a szabadság lép. És végre odägyelhetünk mindazokra a dolgokra, amelyek tényleg számítanak.
Ez a B...a meg-terápia alapja.